Boldogság keresése
szerző: Gárdonyi Géza
Boldogok akarunk lenni. Ez minden törekvésünk.
De mi a boldogság?
A testi-embernek testi jóérzések: rakott tál, tölt kancsó, heverés, állat-gyilkolás, kártya, no meg a pénz, amely ezeknek a meg nem szűnését biztosítja.
A lelki-ember tudja már, hogy ezek illékony javak; van ezeknél különb, tartósabb. Ő már a salaktalan jóra tör, olyan javakra, amely után nem marad keserű szájíz, amelyeket nem követ levertség, bánat, üresség érzete.
A lelki ember keres, kutat, fölszereli magát tudásokkal, s el-elgondolkodik:
- Ki vagyok?
- Mi vagyok?
- Hol vagyok?
- Mért élek?
- Meddig élek?
- Hol van az igazi jó?
- Mi az?
Értelmi utakon keresi a boldogságot.
Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják he. Minden gondolata egyenes, becsületes.
Emlékkönyvbe.
A mult nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elédbe vetődő sugara.
Az óra a tied, csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle, ha napfényes, virágos békességgel teljes: a világ minden üzlete nem ér fel a szívnek egy boldog órájával.