Boldog csönd

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Boldog csönd
szerző: Tóth Árpád
(1913) Közlés: Nyugat 1934. 23-24. szám

Oh boldog a kis lusta tó,
Szelíd képeket ringató,
Partja virágtól roskadó,
S ha este jön a posta-ló,
Bús nagy feje rádől s mohó
Hűs kortyot inni néki jó.

És boldogok a fellegek,
Mily könnyű mind! Mind fenn lebeg!
Milyen halványan lengenek!
Álomraj és sóhajsereg,
Ha emberszívből felremeg,
Nem ily szelíd. A szív beteg.

És boldogok a vén fenyők,,
Hullámos, dús, zöld függönyök,
Mögöttük alkony jajja nyög
S boldog e jaj a lomb mögött:
Szent, terhes alkony, most szülöd
Áldott leányod, - ő a Csönd.

Őt várom, vak már a szobám.
A négy fal roppant halovány.
S jön a rejtelmes, néma lány,
Megcsókolja hűsen a szám.
Szívem megáll s boldog. Talán.