Boldog a békélt…

Boldog a békélt…
szerző: Havas Gyula

Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 22. szám

Boldog a békélt, aki, mint magam most,
csak csendes õszök örömére vágyik,
örök tavaszt már nem már mindhalálig,
a vére csendesen ver, szíve langyos.

A ligetet, mely szép dalokkal hangos,
nem járja már és nem hat ablakáig
a lárma el. Csak emlékezni áhit,
szivében múltja misére harangoz.

Erkélyén ûl, derûsen néz körûl,
a fellegeknek játékán örûl,
miket hûs szél ecsetje fest s kever szét.

Kertjében vadon nõ a bús bozót.
A napot nézi, a leáldozót
s szelíden hajtja meg pihenni testét.