Bika Bandi megfürdött
szerző: Tóth Árpád
A múlt héten,
Mint a kiskacsa
Fekete tóba,
Elvittem magam mutatóba
A Margitfürdőbe szépen,
S megnéztem
A nagy bazin vizit,
Sőt!
Akár hiszik,
Akár nem hiszik,
Úgy végződött e vizi vizit
Ottan,
Hogy - megmosakodtam!!!
A langyos bazin közepébe
Fürödtem, fürödtem a lanyha lébe
Három éjjel és három napig,
Mint a kis kacsa,
Aki a mesebéli
Fekete tóba lakik...
Nos?
A bazin vize fekete lett,
Mint a sátán,
Én viszont nem lettem tisztább.
Ellenben bevallom eztet:
A fekete víz láttán
Mozgolódni kezdtek
Bennem az itt közreeresztett
Finom kis hochme-giliszták:
"Andris! Bika-Bandi!
Ide nízz!
Mitül lett ilyen fekete
Ez a víz?
Ugy-e attól, hogy te
Belemásztál?
S gyönyörűségesen
Beleáztál?
Na hát!
Mennydörgős mennykő s bakkarát!
Miért van hát a publikumnak
Panasza rád?
Hiszen te, Andris,
Ott se teszel mást, a Bikában,
Minthogy belemászol
S beleázol
A fürdők leglangyosabbikába,
Tudniillik annak a reménynek
A vizébe,
Hogy smucigságodban lesz szünet,
És végre már lesz köszönet
A nálad felszolgált izékbe.
Hát ugye, Andris, Bika-Bandi,
Beleléptél e remény vizibe,
S a szép reménység-fürdő
Megsavanyodott,
Befeketedett
Izibe -?
Furcsa, hogy a buta publikum
Ezt a fekete lét
Mégse veszi be..."
Mikor ezt a szép allegóriát
Végiggondoltam,
Rikkantottam egyet: vivát!
Fene egye Samut meg a libát!
Hisz én dicső, nagy ember vagyok,
Nálam csak Gyan Thula nagyobb
S esetleg Szivadar,
Aki a közgazdaságban
Ahol nem viszket, ott is vakar!
S duzzadó pocakkal
A fürdőből kiléptem,
S hazabaktattam
A Bikába szépen,
S azóta a kávéházban
Feketét direkt olyat főzetek,
Mint amilyen a bazin a gőzbe lett,
Mikor belőle kimásztam.