Bevezető conference
| Bevezető conference szerző: Nagy Endre |
Kosztolányi Dezső szerzői estjéhez
Azért ez is csak pódium. Technikai szerkezete szerint olyan, mint a többi, amelynek talaját úgy megszoktam már, mint Jack London kutyája a dühöngő hajó fedélzetét. És mégis, amint rutinos járással elindultam felé, éreztem, hogy sorompó csapódik le előttem és zord határőr szurony szegezve mordul rám:
- Állj! Ki vagy? igazold magad!
- Jelentem alázatosan vitéz uram, hivatalnok, katona, gazdag hatalmas nem vagyok, de vagyok adófizető polgár. Pap, presbiter, egyházfi, kántor nem vagyok, de vagyok jámbor hívő. Író nem vagyok, de vagyok nyájas olvasó. És ne essék zokon, hogy büszkén viselem ezt a mivoltomat, de keservesen megfizettem érte. Ezerszer kellett írói elgondolásaimmal zátonyra jutnom, ezerszer nekilódulnom és visszakoppannom, amíg a hajtóerő kifogytával eljutottam a bölcsességek bölcsességéhez. a reménytelen, rezignált elfáradáshoz. Tűznél tüzebb a gyehenna tűz, amivel írónak lelkét ki kell égetnie, hogy ide eljuthasson és én eljutottam. Az okmányaimat mutassam? Íme: egy marék pernye.
És most, hogy igazolás után följutottam, megint azt mondom: azért ez is csak pódium. Kardnyelők, izomóriások, gége-akrobaták, hangszervirtuózok, kígyóbűvölők, hastáncosok, hisztriók, gondolat-fintorítók, kelettől nyugatig, északtól délig egy közös céhben állunk és testvéri szeretettel fogjuk kézen az ijedtarcú költőt, aki lármás világunkba merészkedett. Tudjuk a titkát: menekült királyfi ő, akit brokátos termeiből a zord élet kergetett ki a piacra. Csodálatos országtalan királyság, amelynek csak büszke princei és maréknyi rajongó hívei vannak: magyar költészet! Cserépben kitermelt gyönyörű palánta, amely csak magasságba terjedhet, szélességbe sose. Van abban mindig egy kis kannibalizmus, ha a költő a pódiumra lép, de ebben a tragikusan pici országban nem a költészet az egyetlen erő, amely önmagával fűti önmagát. Szinte sok is nekem e teremben a falak dísze, szinte túlságosan levegősek is itt a boltívek: szeretném, ha kisebb térségben, egymáshoz szorulva, levegőtlen szűkségben lihegve éreznénk a mi rettenetes egyedül valóságunkat, amely társtalanul és megértetlenül kereng a világűrben. Szeretném, ha éreznénk, hogy nem szellemi zsúr ez, amelyen vers-szendvicsekkel áll a tratkamentum, hanem a mi külön, meg nem értett rítusunk, amelyek az Úrvacsorával terítve az asztal. Szűk ország a magyar költészet országa, itt a fejedelem nem zárkózhat el fényes udvarába, hanem kiül a terebélyes fa alá, csekély hívei közé.
Büszke vagyok e helyre, amely az estén jutott nekem. Tudom, mikor Kosztolányi Dezső ezt kijelölte, a nálánál korban idősebbet tisztelte csak meg nemes gesztusával. De ezt is örömmel adom át buzdító tanulságul a nálam fiatalabbaknak: íme, akármennyi csalódás éri is az embert, ne csüggedjen, mert a múló évek mindenkinek egyformán meghozzák az öregség becsületét.
Visszaélnék e hellyel, ha a magam esztétikai fejtegetéseit találnám itt ki szájízelítőnek a közönségre váró fejedelmi lakoma előtt. Kritizálni annyit tesz, mint mérni és súllyal, kiterjedéssel csak súlyt és kiterjedést lehet mérni. Talán meg lehet mérni azoknak az íróknak a munkáját, akik csalhatatlan logikájukkal, pontos dokumentumtárukkal a lehetőségek történészei, de tehetetlenné válik a kritika azoknál, akik, mint Kosztolányi Dezső, nem írók, hanem az időben és térben közös költészet eleven része. Il n`y a qu`une lumiére, - ahogy Renan mondja. A fény mindig és mindenütt egy, akár nap, akár villám, akár kráter tűzfénye és akár zöldernyős lámpa, amelynek szelíd fénykörében Kosztolányi Dezső kedvesen szomorkás szellem-gyermekei lebegnek. Festő lefestheti legalább a fénynek árnyékát, fizikus képletben kifejezheti a fény dinamikáját, de mit csináljon az esztétikus az ő szegény szavaival. A szó nemesen cseng, mint az arany, ha üres, de értéktelen papírvalutává devalválódik, ha igazi érték van mögötte.
Tudom már a dolgomat. Úgy teszek, mint az egyházfi; istentisztelet előtt gondosan szétnéz, a nyitva felejtett ablakokat becsukja, a székeket elrakosgatja, rendbeszedi az Úr asztalán a terítő ráncait, aztán zajtalanul visszavonul. Jöhetnek a zsoltárok.