Beszámoló
| Beszámoló szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos |
A mester.
Bort busásan! Bő jó kedvet!
Itt dohogni nem szabad.
Szólj, ha kívánsz szőlő-nedvet:
Megtetted napszámodat?
Egyik.
Fiu és lány - túlérzékeny -
Egymást nagyon kínozák.
Ez durczás volt, az féltékeny,
Váltva köny és vígaság,
Minapában összevesztek,
Majd halál hogy nem esett.
Összehoztam őket: Nesztek!
És ma boldog jegyesek.
Kar.
Bort hiába ne sovárogj!
Pajtás! Itt a telt pohár.
Bút és bajt, mit holló károg,
Elintéztél mára már.
Egyik.
Mért zokogsz, szép ifju árva?
- Volnék bár a föld alatt!
Gyámapám, tilosba' járva
Mindenből kifosztogat.
Tudtam, ki a bárány-nyíró,
Törvény elé hurczolám.
Igazságos volt a bíró,
S nem lesz koldus már a lány.
Kar.
Bort hiába ne sovárogj,
Pajtás, itt a telt pohár!
Bút, bajt, mit a holló károg,
Elintéztél mára már.
Egyik.
Szegény lányképű majomba,
Egyetemre csak ma jött,
Kétöles kamasz otromba
Szóval ma belékötött.
Ezt nem állta férfilelkem,
Szántam azt a kis hülyét,
Kardot húztam és leszeltem
A tökfilkó bal fülét.
Kar.
Bort hiába ne sovárogj,
Pajtás, itt a telt pohár!
Bút, bajt, mit a holló károg.
Elintéztél mára már.
Egyik.
Nem dicsekvésképen mondom:
Nagyra bennem nincs erő,
S nem levén bajom, se' gondom,
Lettem vendégszerető.
Értettem a dolog rendjét,
Ragyogott a teriték -
Hisz csak enni jött a vendég,
S enni úntig volt elég.
Kar.
Bort hiába ne sovárogj,
Pajtás, itt a telt pohár!
Bút, bajt, mit a holló károg,
Elintéztél mára már.
Egyik.
Jött egy Ipse - uram fia! -
Meg akart ujítani,
Uj hitet vall, s ezt ugy híja
Legyek főkép hazafi.[13]
Rárivalltam: Együgyűség,
Az én utam nem tied:
Hordj vizet, bolond, ha tűz ég,
S ha kiégett, hordj követ!
Kar.
Bort hiába ne sovárogj,
Pajtás, itt a telt pohár!
Bút, bajt, mit a holló károg,
Elintéztél mára már.
Mester.
Kiki fenn így bizonyítsa,
Hogy mi jót tett mái nap',
Mert ez a valódi szikra,
Melyen a dal lángra kap.
Alamuszinak, herének
Poharat nem töltenék.
Csak a hitványok szerények,
Tettnek örvend a derék.
Kar.
Bort hiába ne sovárogj,
Pajtás, itt a telt pohár!
Bút, bajt, mit a holló károg,
Elintéztél mára már.
Három hang.
Minden vidám danolónak
Testünk, lelkünk megörűl,
Csak a szőrszál-hasgatónak
Jobb, ha közénk sohsem űl.
Nem szeretjük bő gyötrelmét,
A panaszt, a végtelent:
Attól félünk, üres elmét
Avvagy rossz szivet jelent.
Kar.
Bort neki, ki bort sovárog:
Csak olyannak töltni kár,
Ki a bút, mit holló károg,
Házról házra vinni jár.