Belindához

A Wikiforrásból
Belindához
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Mért vonsz így a fénybe? Mind e pompa
         Nékem oly hiú!
Nem voltam-e boldog kis lakomba'
         Én csendes fiú?

Ott magamra zárva elterűltem
         A hold fényiben
S rémletes sugáriba merűlten
         Bézárúlt szemem.

Álmodám, mily kéjben vala részem
         Egyedűl ─ veled
S átfogám szivemmel oly egészen
         Kedves képedet.

Én vagyok-e még, kit e teremben
         Kártyára tanítsz,
Annyi tűrhetetlen arczczal szemben
         Ülni kényszerítsz?

Nálad szebb virággal nem igézhet
         Már a kikelet.
Csak a hol te vagy, ott van természet,
         Jóság, szeretet.