Bejutni

Bejutni szerző: Karinthy Frigyes

       Most pedig beszélni fogok neked, Jóska öcsém, arról, hogy miképpen lehet itt Pesten bemenni valahova, ahol az embernek semmi keresnivalója nincsen; mi ketten tudjuk, milyen tanulságos dolog ez, és mi százezren tudjuk, akik mind máshol kezdtük, mint ahol kellett volna, vagy illett volna, és akiknek mással kellett foglalkozni, mint amit szerettünk és tudtunk, mert az nem kellett senkinek. Én nagyon jól ismerem a te zavart mászkálásaid utcákon és házak lépcsőin és előszobákban és középületek várótermeiben, és tűnődéseid és félelmeid és aggodalmaid; tudom, fiam, te is ilyenféle ember vagy, mint én voltam, mikor elsőéves voltam az egyetemen, mint te. A múltkor találkoztam veled egy előcsarnokban, valami tudományos előadás volt vagy mi, és te a szolgával beszéltél holmi bemenetel dolgában. Te, ki az emberiség történelmét tanulmányoztad sokáig, és filozófusokat olvastál, és az Eszme fejlődésén szoktál borongani az utcán, nagyon okosan és világosan és szelíden magyaráztál valamit a szolgának, kissé Schopenhauer modorában, mondhatnám világos logikával akartad őt meggyőzni, és magatartásodból nem hiányzott a méltóság sem. De a szolga nem várta be a "quod erat demonstrandum" befejező igéjét: gorombáskodni kezdett veled, és azt mondta, hogy neki ez és ez lett parancsolva, és az úr, ha jobban tudja, menjen a sóhivatalba, ide jegy nélkül nem megy be. Így esett, hogy a felolvasás nélküled folyt le, bár mint később értesültem, neked is fel kellett volna olvasni, és éppen azért nem volt jegyed, mert te voltál a felolvasó.

Ezen te töprengsz, Jóska, mert nem tudod, hogy az emberek nincsenek berendezve a te világos logikádra. Ne töprengj tehát, hanem hallgasd meg egy tapasztalt ember tanácsait.

Arra a felolvasásra nyilván nem juthattál be, mert ott neked dolgod volt. A felolvasásokkal tehát szakíts egyszer s mindenkorra. Ellenben határozd el, hogy ma délelőtt például részt veszel az Opera egyik intim házipróbáján, és elénekeled Lohengrin szerepét, így, ahogy vagy. Ezt így kell csinálni. Bemész oldalt egy kis ajtón; de nagyon jól vigyázz, nehogy olyan ajtó legyen, amire nincsen ráírva: "Tilos a bemenet". Ott, ahol ez nem áll, feltétlenül valami szolga várna rád, és megkérdezné, hogy hívnak, újraoltási bizonyítványt kérne és kikergetne. Te ezt elkerülöd. Ahol ezt olvasod: "Idegeneknek tilos a bemenet", oda szépen bemész. Végigmész néhány folyosón, emberekkel, szolgákkal, alkalmazottakkal találkozol - nehogy megszólítsd akármelyiket! Mihelyt kérdezősködsz, vagy elárulod, hogy valakit keressz, hogy dolgod van itt, abban a minutumban elvesztél. Kijelentik neked, hogy az illető nincs itt, sohase volt itt, nem is ismerik, különben is ma reggel utazott el, és tíz perccel ezelőtt ugyan a színpadon volt még, de éppen most futott át a minisztériumba, ha sietsz, még utoléred. Nem, ezt te nem cselekszed. Te sietve elmész az emberek mellett, minden ajtóba bemész, szigorúan körülnézel, mintha azt mondanád: "Ejnye, mi az, még nincsenek itt? Meg fogom őket büntetni!" Ha valami alkalmazottal találkozol, kiabálj rá bátran: "Hallja, micsoda disznóság az, hogy a kottáimat még nem hozták el?" vagy "Mit lődörög maga itt, ahelyett hogy a süllyesztőbe menne?" Nem várod be a választ, erőteljes léptekkel továbbmész. Nagy zajjal kinyitod a páholyokat, keresztülhaladsz néhány folyosón. Végre zongoraszó üti meg a füled. Arrafelé tartasz. Egy tapétaajtó áll előtted, ráírva: "Csakis tagoknak!" Ezt berúgod, egy szolgát félrelöksz, "Na, marha, ne álljon az utamba!" kiáltással, mire az dadogva nyit utat. Belépsz a homályos színpadra, ahol néhány utcai ruhás színész álldogál, és a karmesterrel próbálják éppen a "Lohengrin"-t. Odalépsz, leveted a kabátod, ingujjra vetkőzöl, és kiveszed egyiknek kezéből a kottát. Ha egy kicsit csodálkoznak, húzd össze a szemed, és bosszankodó hangon szólj így: "Mi az, az új rendező még mindig nincs itt? Se a Duci? Se a Lojzi? Persze, az embert nem ismerik meg aztán!" Mire ijedten és tisztelettel elhúzódnak, és eszükbe jut, hogy éppen ma reggel olvasták, hogy Caruso valószínűleg Pestre jön. Erre te énekelni kezdesz, aztán odavágod a kottát, hogy ez nem járja, felveszed a kabátod, kikísérteted magad egy szolgával, és hanyagul húsz koronát kérsz tőle, hogy nincsen apró nálad, majd este behozod.

Ez az egyetlen módja annak, Jóska öcsém, hogy te Pesten bejuss valahová. A balkáni ügyeket tárgyaló diplomaták között ezek után gyerekjáték lesz megjelenni s vezetni a tárgyalást. Ha pedig tanácsaim már későn érkeztek volna, mert időközben agyonütött egy rendőr, akit megkérdeztél, hogy merre van a Király utca - akkor ajánlom kipróbált módszeremet Szent Péterrel szemben, aki a mennyország kapujánál megállít, hogy milyen érdemek alapján óhajtasz bejutni.