A lap feldolgozottságának foka

Beck Pista

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Beck Pista
szerző: Gárdonyi Géza

                           Ördögök a feszületnél.


A hetvenes években föltűnt a katonai hatóságnak, hogy a szegedi tanyákról nem igen kapnak katonát.
Nézik az anyakönyveket, hat, uramfia! esztendőkön át alig született egypár fiú, mind leány az valamennyi.
Mit tehettek a katonai ügyosztálynál egyebet, megvakarták a fejüket és azt mondták, hogy
- Ez csudálatos!
Hanem a véletlen mégis megoldotta előttük azt a kérdést, hogy miért nem terem a tanyákon fiú?
Két legényt hoztak be az alsótanyáról verekedés miatt.
A tárgyalás folyamán mind a két legény tanyai születésűnek mondta magát.
A bíró kérdi az egyiket:
- Voltál-e katona?
- Bizony nem voltam én, nem is kerestek soha.
- Hát te voltál-e?
- Nem én! - válaszolja a legény.
Persze a bíró nem elégedett meg ennyivel, hanem azonnal átírt a paphoz, hogy keresse ki az anyakönyvben Dörmő János és Szerencsés Fekete Miklós megkeresztelteket, akiket a keresztvízre tartott egyrészről Gohér István és Biczó Julianna, másrészről Fenekes Bálint és Czafrinka Juli kisasszony.
Visszaír a pap, hogy nevezett keresztszülék valóban tartattak akkor keresztvízre gyermekeket, de azok leánygyermekek voltak, névszerinti Csamangó Mária és Kása Bugyborék Katalin.
Így aztán á-ról b-re, b-ről c-re szépen kisült, hogy némely furfangos tanyaiak a fiúgyermekeiket leányok gyanánt kereszteltették és iratták be az anyakönyvbe; hogy a katonaságtól megszabadítsák őket.
Persze, megindult a hajsza a katonaság alól kibujt fiúk iránt. Beck Pista, aki akkoriban került a katonaságtól a városhoz, ugyancsak nyomozott.
A tanyákon futótűzként terjedt el a hfr, hogy szedik a katonákat. Bujdostak is a fiúk mindenfelé, kazlakba, csűrökbe, szénapadlásokra.
Titkos följelentést kap egyszer Beck Pista, hogy Galiba Szabó Jánosnak is van egy fia, de elküldte hazulról bujdosni. Egyúttal azt is megmondották Beck Pistának, hogy ha Galiba Szabó Jánosból ki akarja tudni az igazságot, hát ugyancsak szedje össze az esze beretváit, mert Galiba Szabó Jánosnál furfangosabb paraszt aligha van az országban.
Jó Beck Pistánk tépelődik, töri a fejét, hogy mit csináljon. Estére kelve aztán kifundálta: elküldött egy hajdut a bazárba, hogy hozzon két olyan szerecsenfejű dohánytartót, aminőt néhol még most is lehet látni.
Mikor a hajdu visszatért, Beck Pista fekete kendőt terített az asztalra. Közepére oda helyezte azt a rézfeszületet, amely most Bárczy kapitány szobájában áll. A feszület mellé oda tette a két villogó szemű fekete szerecsenfőt és mind a három tárgyat letakarta újságpapirossal.
Éjfél volt, mikor a parasztot és a feleségét behozták.
- Maga Szabó János?
- Az vónék, kéröm; csakhogy tévedés löhet, mer sok a Szabó; van Batancs Szabó, Csüke Szabó, Hosszú Szabó, Fölvégi Szabó, Vasas Szabó, Kender Szabó, Dudra Szabó, Kenderesi Szabó és Ludas Szabó. Melyiket tetszik kerestetni?
- Galiba Szabótl
A paraszt ránézett a feleségére, aztán egyet simított a fehér báránybőrös sipkáján.
- Az én vónék.
- Hát miért nem adják elő Pistát? A paraszt vállat vont.
- Nem tudom, miről tetszik beszélni.
- Ne tetesse magát, Galiba Szabó János, mert meg kell esküdnie.
Az asszony pityeregni kezd.
A paraszt merőn nézett Beck Pista szeme közé.
- Mire köll mögeskünni?
- Arra, hogy igazat beszél.
- Hiszen igazat mondok én.
- Maguknak van egy István nevű katonaköteles fiúk. Igaz-e vagy nem?
A paraszt hóna alá fogta a báránybőr sipkát s hunyorgott:
- Ajnye kéröm, de elbolondították magát. Hiszen nem vót minékünk sohase ilyen gyerökünk de semilyen se, mer' magtalanok vagyunk. Igaz-e anyjuk?
Az asszony zokogva felelt:
- Igönis, könyörgöm, tavaly temettük el a kis lányomat, a Julcsát.
A paraszt nagyot lökött könyökével az asszonyon.
Beck Pista elővett két szál gyertyát, beletette a tartókba. Meggyujtogatta. Azután így szólt a parasztokhoz:
- Hát jól van, Galiba Szabó János, én elhiszem, amit mond, hanem esküdjék meg a Krisztusra! Ha magát el nem viszi az ördög, hát mi se visszük el a maga fiát!
Ezt erős hangnyomattal mondta Beck Pista és föltakarta a rézfeszületet, oda helyezte az égő gyertyákat a feszület mellé. Aztán titkon markába fogta azt a cérnaszálat, amely a szerecsenfejeket borító papiroshoz volt kötve, s jó távol állva az asztaltól, így szólt a parasztokhoz:
- Galiba Szabó János és felesége, Lajkó Borbála, itt a feszület, esküdjenek kentek az Isten szent nevére.
A paraszt letette a süvegét a sarakba és odament az asztalhoz.
A felesége a feszület jobb ágára, ő pedig balra tette az ujját és esküdtek:
- Én, Galiba Szabó János...
- Én, Talpas Lajkó Borbála . .
- Esküszöm az Isten szent nevére...
E pillanatban a kereszt mellett levő újságpapiros megmozgott, zörögni kezdett és lerepült a két szerecsenfejről.
A paraszt fölordít, a felesége sikolt, - mind a ketten a sarokba hanyatlanak.
- No hát miért nem folytatják? - kérdé nyugodtan Beck Pista.
A paraszt fogai hallhatóan vacogtak. Kimeredt szemét nem tudta levenni a két csillogó szerecsenfejről. A szerecsenek pedig vigyorogva néztek reá nagy karikás szemmel.
- Jaj Istenem, ne hagyj el!... Az ördögök! - hörögte, míg felesége az iszonyattól megdermedve, halálsápadtan nézett a két dohányos bögre felé.
Beck Pista csudálkozva felelt:
- Mit beszél kend? Én nem látok semmit!
- Jaj, kegyelmes Isten! Mindent kivallunk! Ments meg a sátán körmeitől, én irgalmas Istenem!
Beck Pista ráhúzta az újságot a dohánytartókra és folytatta a vallatást.
Öt perc mulva tudta, hogy Galiba Szabó Jánosnak három legényfia van és mind a három sor alá való.
Dehát abban az időben oly nehezen ment ez a dolog, hogy nem volt csuda, ha mindent megmozdítottak: az egek urától kezdve egész a szerecsenfejű dohányos bögrékig.