Beatus ille...

Beatus ille... szerző: Juhász Gyula

1906

Beteg rózsák utolsó illatától
Mámoros ez a nyárutói éjjel,
Mosolygva virraszt a nagy csillagtábor,
Fényét a hold pazarul hinti széjjel.

Szent éjszaka. Egy dalt neked, amellyel
A beteg rózsák haljanak meg szépen,
Eltelve bágyadt csillagszerelemmel,
A csillaghullás áldott idejében.

Kirévedek a kéklő éjszakába.
Kelet felől szelíden, szépen, halkkal
A napnak első mosolyára várva,
Menyasszonyként pirulni kezd a hajnal.

...Öreg karosszék, ez fiúk, a vágyam,
Hol egykoron majd csöndes nóta mellett
Felejtem nyárutói éjszakákon
A letört szárnyat, a megölt szerelmet!

Beteg rózsák utolsó illatával
Ha megtelik majd szívem csöndes éje,
Mint az a csillag ottan, úgy enyésszem
A rózsaszínű virradati fénybe!