Bartha végórája
szerző: Vajda János
"Föld alá hát fáradt tagok!
Nem élek, de nem is halok
Koldusok módjára.
Ahol eddig király voltam,
Hadd legyek hát még az ottan
Egyszer - utójára!"
Lear király vén már a trónra,
De ifju a szinész - újra;
És oly igaz minden.
Haj! a szerep megvalósul,
"Hallja hálátlan fiúktul:
Vén iszák! - le innen!"
Súgnak még a vén királynak,
Haszontalan... a drámának
Vége van már épen...
Szó szereppel a pokolba!
Két nehéz könny mind elmondja
Bágyadó szemében.
Vén a szinész úra...! tántorg
Hazafelé... "adjatok bort!"
Senki, aki adja!
Mostan osztják birodalmát.
Nincs idő, hogy látogassák, -
Mindegy - nem óhajtja.
Vele van egy gondolatja,
Nincs egyedül - ezt forgatja...
Ő nem olyan árva;
A hálátlan magzatokat
Feledi: e hű gondolat
Szemét majd bezárja.
"Mit nekem már - mutassátok
Szinpadon - komédiások
Lear királyt miattam...
Csak engemet játsszatok ki -
Ti árnyékok - a valódi
Lear király én voltam!"
- Egy kis apród (a szerhordár)
Szobájában föl-alá jár.
"Fiú, a sarokba!
Nagy dolog történik itten,
Jelentsd meg, hogy »Csöndes minden...«"
Lőn, ahogy gondolta.