A lap feldolgozottságának foka

Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ballada melyet Villon szerzett édesanyja kérésére, Szüzanyánkhoz való könyörgéseképpen
szerző: François Villon, fordító: József Attila

    Királyné, akit fél a poklok szennye,
Ég hölgye s földünk Urasszonya ott,
Tekints rám, ájtatos keresztényedre,
Fogadj, mint választottid fogadod,
Bár érdemes kegyedre nem vagyok.
Oly nagy a száma, Urnőm, jóságodnak,
Hogy vétkeim kicsinnyé zsugorodnak
S a lélek nélkülük érdemtelen
A mennybe jutni, ne vedd tréfaszónak, -
Élten és holtan ez az én hitem.

    A romlást küldje mindenki vétkemre,
Mondd meg Fiadnak, én övé vagyok,
Szálljon meg, mint a Szent Annát kegyelme,
Vagy mint Theophilust, a kispapot,
Aki általad feloldoztatott.
Mennyit fogadkozott ő a Gonosznak!
Ójj, hogy ilyenben én ne fáradozzak,
Töretlen Szűz, aki szeplőtelen
Misénk szentségét méhedben hordoztad.
Élten és holtan ez az én hitem.

    Asszony vagyok én, szegény és vénecske,
Mit sem tudok, betűt nem olvasok,
Látom az édent templomunkban, festve,
Ott hárfák vannak, lantok, kobozok.
S a poklot, hol sok elitélt rotyog:
Ez elkomorít, az mosolyra oktat.
Az örömet add, Szűzanyám, azoknak,
Kik hozzád futnak vélem vétkesen
S csordultig hittel, buzgón iparkodnak.
Élten és holtan ez az én hitem.

Ajánlás

V árunk, Szüzünk, Királyasszony, ki hordtad
J ézust, az örököt, Mindenhatónkat,
L ejött, fölvéve gyenge mivalónkat,
L ejött, segitni rajtunk idelenn,
O dadta ifjuságát a bitónak,
N em más ő, mintahogy igéim szólnak,
Élten és holtan ez az én hitem.