Bűn
szerző: Gárdonyi Géza
Mi a bűn?
Minden cselekedet, amelyre belső érzésünknek egy hangja azt mondja:
- Ne Tedd!
Az a belső hang amely az embert a jóra inti, a lélek hangja. Az a hang amely a rosszra szólitja, a test hangja.
A lélek hangja pedig az Isten hangja.
A belső hang valamely nagy cselekedet elkövetése előtt: a testé és léleké. De a tett elkövetése után, mindig csak egy: a léleké.
Aki az erkölcsről gondolkodik, fiziologiára könyököljön.
A lelkiismeret fehér ruhába van öltöztetve.
Azért nyugtalanítja a sár.
Vajjon micsoda szemmel néz a tükörbe, aki mindig csak gazembert láthat benne.
Mily rosszak vagyunk! - leginkább abból láthatjuk, hogy sok mindent próbálunk, csak azt nem igen, hogy jók legyünk.
Az akarat valahányszor nemes tettre ébred, első mozdulatával mindig bilincset tör össze.
Ha Mózes nem irta volna meg a tízparancsolatot, akkor is tudnánk. Minden ember lelkében megjelenik a bűn tilalma - dörgés és villámlás között.
Csakhogy aki nem hisz Istent, hogyan higyje a szavát.
A fegyház voltaképp állatszelidítő intézet.
Esküdtek! Ha igazságosan akartok ítélni, nézzétek a bűnöst, ha testvéretek is, olyan szemmel, mintha idegen volna; s az idegent olyan szemmel, mintha testvéretek volna.
Zsuzsánna történetében a vén kecskék semmivel sem aljasabbak, mint azok a festők, akik Zsuzsánnát olyannak festik, amilyennek a vének látni szerették volna.
A ronda beszédekhez nem szokott ember érzi, hogy lelkén ott az irás:
E helynek bemocskolása tilos!
Az erkölcsnek maga-néző tököre: a Bűn.
Fédrusz parasztja megbocsáthatta a kígyónak, hogy megmarta öt. Megbocsáthatta, de nem dugta ujra vissza a kebelébe.
A bűn mögött ostorral ballag a bünhödés. Feladata: hogy kihajtson bennünket az állatiságból.
A tetoválást gyűlölöm. S mégis szeretném sok embernek a kezefejére ráíratni:
Minden cselekedetnek van következménye!
Mikor a bűn és erkölcs küzd bennünk, egy állat viaskodik bennünk egy angyallal.
Bármily titokban cselekszel is rosszat, sötét árnyéka felkél és kísér és szenvedéssel fizet hétszeresen és hetvenhétszeresen.
S bármily titokban cselekszel is jót, virága évek múlva is fejedre hulldogál.
Ha azért jöttünk a Földre, hogy testben éljünk, miért volna bűn a test életének némely megnyilvánulása?
- Nem bűn, csak szellemi részünk küzdelme, hogy égiségét megtarthassa.
"Morális szabadság."
Sok ember úgy érti, hogy szabadon lehessen mindenféle bűnnek a rabja.
Valaki azt mondja:
- Az élet célja rejtve van előttem.
Válasz:
- Az útat azonban láthatod. Ha azon az úton haladsz, amelyen a náladnál tökéletesebb emberek nyomai látszanak, mindig nyugodtan gondolhatsz az útadnak a végére.
Mily diadalmas szemmel írja le a történelem filozofusa, hogy valamikor mindaz erkölcs volt, amit ma bűnnek mondunk! Vagyis a gyilkosság, a paráznaság; az eszem-iszom, a rablás, a lopás és egyéb.
Hát ezen nincs semmi csodálkozni való. Az emberiség állatiasságból fejlődött, s a fejlődés folyik ma is. De tessék megmutatni, hogy amit egyszer erkölcsnek éreztünk, s bűnné ismerődött, hogy az megint erkölcscsé válik. Elképzelhető-e, hogy valamikor az irgalmat bűnnek fogják nevezni? Elképzelhető-e, hogy erkölcsnek mondják majd a kegyetlenséget, a rablást, a paráznaságot, a rabszolga-tartást, a semmitevést?
Világunk életének egyik főcsodája a lelki tökéletesség felé való szakadatlan, soha vissza nem csuszamodó haladás.
Az emberiség története öt mondatban:
A világosság szülte az életet.
Az élet szülte az akaratot.
Az akarat szülte a bűnt.
A bűn szülte a szenvedést.
A szenvedés szülte a szeretetet.
Az egyes ember története csakaz ami az emberiségé.
Mihelyt az értelme megvilágosodik, akarata belekívánkozik a homályokba is. A bűn mindig esés. Istentől való eltávozás.
De minden han mögott ott sántikál a szigorú arcú bűnhődés. Előbb-utóbb eléri a bűnöst és megveri.
A szenvedésből azonban egy mennyei virág fakad: a szeretet. Ez a virág magába szívja az emberi lelket, s hajlik. És az Isten végre is érte nyúl, s visszaemeli maga mellé a Világosságba.