Büszke székedben örök Aphrodita...
Büszke székedben örök Aphrodita,
Égi hölgy, lesben gyakorolt miattad
Szívemet bánat 's unalom, könyörgök
Hogy ne alázzák.
Jőjj felém inkább, ha szavára máskor
Hív imádódnak kegyesen hajoltál,
'S elhagyád értem szeretett atyádnak
Isteni házát.
Vonva hintódat lebegő galambok,
Hű madárkáid, sebesen röpűltek
Villogó szárnnyal lefelé olympról
Aetheri pályán:
Szent öröm töltött, mikor, Istenasszony,
Égi orczáddal szeliden mosolygván,
Kérdezéd tőlem, mi gyötör 's miért hív
Esdekelő szóm?
Nyerni kedvedtől mit akar leginkább
Felhevűlt szívem? kinek hév szerelme
Tart megint bájos kötelén? ki hoz bajt
Sappho tenéked?
Mert ha fut, gyorsan könyörögve tér meg,
És ajándékot maga nyújt, ha tőled
Nem veszen, 's csókod' ha kerüli, csókol,
Bár ne akarjad.
Jőj felém most is, kegyesen ölelj ki
Bánatim közzűl, 's teljesítsed a' mit
Szivem ohajt, hogy telyesíts, segítvén
Isteni erőddel.