Ugrás a tartalomhoz

Búcsú B...től

A Wikiforrásból
Búcsú B...től
szerző: Kölcsey Ferenc
Sződemeter, 1809. október

}}

     Mégysz édesem, ah de elfeledni
Nem fogsz te, nem fogsz engemet,
Szent láncz köt engemet tehozzád,
Szent láncz köt hozzám tégedet.

     Szelíd csenddel fog képzetidnek,
Miként az éjnek álmai,
Elébe tűnni képem, akkor
Lágy érzés töltse szívedet.

     Remegjen könnycsepp is szemeidben,
Egy könnycsepp szenvedésimért,
Felém hozzák azt hűs zephyirkék,
'S enyhülni fognak kínaim.

     Majd érte, sírhalmán anyámnak
Más könyet öntök én neked,
Körűltem lengő szellemének
Lesírván szenvedéseink'.

     Ah, nyugta' szent helyén komor bú
Nem vérzi már a' szíveket,
Ah, nyugta' szent helyén ha fognak
Nyúgodni fáradt tagjaim!