Bár csak olyan...

Bár csak olyan… szerző: Tisza Domokos

Bár csak olyan tiszta volnék,
Hogy ölelhetnélek,
Oh te édes, kedves lány,
Szelíd szűzi lélek!

Ne érintsen rút poros part
Kristály patakhabot.
Rád, te patakhabnál tisztább,
Én méltatlan vagyok.

Elbujdoklom messzi, messzi,
Sohajtok utánad,
A kebelnek kéjvágyánál
Tisztább tán a bánat.

A mezőn ha elandalogsz,
S szellő zúg melletted,
Lugasodban elszenderülsz,
S madár zeng feletted:

A szellő bánatom zúgja,
A madár azt zengi,
Jaj! szívemnek, hogy távol kell
Tőled megrepedni!