Báró Prónay Sándorhoz

A Wikiforrásból
Báró Prónay Sándorhoz
szerző: Berzsenyi Dániel

Mint a szerencsés harcos Olympián,
Kit megtapsol egész Graecia, s Pindarus
     Megzeng, magát félistenekhez
          Méri, s az ég özönébe' ferdik:

Mosolygva nézi lelkesedett szemem
A bajnok ragyogó szobrait és halált,
     Miolta tőled pályabért nyert,
          Oh haza bölcs fia! szűz Camoenám.

Győztem! lerázták combaim a fövényt,
Izzadt fürteimen szent olajág lebeg,
     Nevem kiküzdém a homályból,
          S általadám maradékaimnak.

Hová, hová ránt ömledező hevem?
Oh, érzem gyönyörű bérem egész becsét,
     Érzem, tetőled nyerni laurust
          Melly diadal s mi kevély dicsőség!

Tőled, ki a jót tiszteled és nemest,
S általhatsz az igazt fátyolozó szinen,
     Mely annyi visszás képzetekkel
          Tölti, zavarja szemünk homályát;

Tőled, ki pályánk tárgyait ismered,
És nagyfényü atyád s híres ipad szerént
     Ösztönt, paizst, tőrt nyújtva munkálsz
          A haza, nyelv s tudomány ügyében.

Jer, jer, borulj le Pythia zsámolyán,
S honnunk isteninek áldozatot vigyünk!
     Te tulkokat, bort, drága myrrhát,
          Én amarant-koszorút s virágot.