Bál után
Atlaszcipős kis lábadat
dugd a kocsiba, szentem,
két paripánk zablát harap,
hajtsál Johann, de menten!
Mint lankadt ibolyacsokor
elszunnyad és reám omol
a drága, szőke komtessz.
Az éj ködös, egyadta sár,
az égen egy piros csík.
Megrebben a bibic-madár,
és a harmatba mosdik.
Száguldanak jó lovaink,
s kökényszemével rámtekint
a drága, szőke komtessz.
Rétről a sarló hangja szól,
a gerle búg fel olykor,
harapja a kocsink s csahol
a kuvasz és komondor.
Sütött a nap, zengett a fény,
hogy Gretna Greenbe mentem én,
én - és a szőke komtessz.