Az volt a nagy, nagy munka...
szerző: Petőfi Sándor
Az volt a nagy, nagy munka,
Kicsiny kis feleség,
Mig megszereztelek, mig
Veled eljöheték.
Ha illyen drága volna
Minden háznál a lyány.
Be kevés pap híznék meg
Az esketés diján.
Igaz, hogy ily leány nem
Minden bokorban nő,
S uramfia: poéta,
Rongyos poéta─vő!
Meg is tevé dicsően
A hat-vágás apád,
Hogy illy isten-csapástól
Menekjék a család.
És a midőn hiába
Volt minden izzadás,
S ég, föld daczára meglett
Az asszony-elhozás:
Eltört ugyan az útban
Kocsinknak kereke,
De nem hiszem, hogy a nagy
Áldás-súly törte le.
Azon áldásnak súlya,
Amelylyel engemet
Ipam s napam magoktól
Eleresztettenek.
Azon az egyen most is
Csodálkozom nagyon,
Hogy az ajtón jövék ki
És nem az ablakon.
Miért is nem dobtak itt ki?
Tűrném a többivel;
A sok közt e kis tréfa
Nem is tűnt volna fel.