A lap feldolgozottságának foka

Az utolsó virágok

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az utolsó virágok
szerző: Petőfi Sándor
Koltó, 1847. október (Az utósó virágok)[1]

Őszi idő a javából,
A természet homlokáról
Minden szépet leragad.
Nincsen a mezőkön semmi,
Még a kertben is keresni
Kell már a virágokat.

Kis Juliskám összeszedte
És bokrétává kötötte
A maradék szálakat.
Jól tevéd, kis feleségem,
Kedvet szerzesz evvel nékem
S tán velök sem tészsz roszat.

Már ha úgyis halniok kell,
Haljanak hát legalább el
Itt, hol látják szemeink;
Könnyebb lesz talán halálok,
Hogyha azok néznek rájok,
Akik őket szeretik.