Az idegen (Rainer Maria Rilke)

Az idegen szerző: Rainer Maria Rilke, fordító: Kosztolányi Dezső

Nem törődve, mit szólnak megettünk,
mit se kérdve mástól, elcsigázva
csak tovább ment, tétovázva eltűnt.—

Mert az úton már szerelmi lázba
vágtatott, mint hogyha hajtanák.
Éjeket virrasztott ottan át,
óriási, nagy-nagy csillagokkal,
mik szűk távlatot tárnak ki loppal
s úgy változtak, mint a gyors csaták.

Falvakat látott a messze holdba,
ment tovább, mint akik futva-futnak
kínálkozva s ápolt, úri parkba
fel-feltünt egy régi, szürke kőszék,
szívesen leült beléje ő szép
mozdulattal, mintha ottmaradna,
mert hisz tudta, minden eloson,
a közel kanyarnál szeme fölvett
utakat, hidat és ősi földet,
átnyargalt sok távol városon.

S mindezt meg sem áhította ő,
ment tovább, mint akik futva-futnak
s úgy érezte, mint egész övét.
Ámde olykoron terén az útnak
megkivánta egy-egy régi kútnak
lábaktól kivájt, mohos kövét.