Az eszmény
A PESTI HIRLAP NAPTÁRA 1923 111. oldal
Nem kell nekem a cukros léha holmi,
Az ósdi szépség, mit puhult kor ád,
Csengős kezek és tánccipős bokák
Gyengék hatalmas szívem megmarkolni.
A sápkóros poéta bús Gavarni,
Szívhatja a beteg kórházi gőzt,
Én nem lelem sápadt rózsái közt
Azt, ami lelkem fel tudná kavarni.
Örvényt! Egy hőst, ki földet, eget megvet,
Eszményem a bűn-hősnő, lady Macbeth
És a viharba költő Aischylos.
Vagy a Michel-Angelo-i nagy Éjjel,
Mely görbedő testét oly szörnyű kéjjel
Szorítja a titánok ajkihoz!