Az est (Szendrey Júlia)
1868.
A költőnő utolsó költeménye, mely először a Magyarország és a Nagyvilág 1868. évi 39. számában jelent meg, Szendrey Júlia hagyatékából.
Hagyj, gyermekem, hagyd folytatni utam
A hideg est már közeleg,
A napnak nemsokára vége,
S én majd csak ott lenn pihenek.
Dalaid mért dalolni nékem?
E hangokat nem értem én. —
Miről beszéltél, szerelemről?
E szót én rég elfeledém.
Emlékezvén régmult időkre,
Azt hiszem, édes szó lehet;
De most folytatnom kell az utat,
Mely mindenkit haza vezet.
Az én utam már lefelé tart,
Fáradt lábam alig viszen.
A régi tüz kiégett immár,
Óránként inkább érezem.