Az eső előhirnöke
Ötkor tört ránk a félelem.
Várt, bújt az a nap fénytelen
s lélegzett, mint aki merész
ugrásra kész.
Szél ült a döbbent tölgybe még,
reccsent egy ág, rezzent az ég.
Vérezve sóhajtott a gally,
mint tompa jaj.
„Most, most” —a fű azt mondta: „Most”.
Árny födte be az iharost;
a furcsa fény fölreszketett
a hegy felett.
Ekkor remegve szóltam: „Ó,
szörnyű jön itt, iszonytató.”
S keményen és hűsen esett
pár lomha csepp.