Az első polgári házasságok
| Az első polgári házasságok szerző: Krúdy Gyula |
Az ország különböző vidékein: Mátészalkától Kutyabagosig egyetlen esemény, egyetlen bekövetkezendő, országra szóló dolog tartja izgatottságban a kedélyeket. Az októberi napok telve szenzációval, és hangulattal köszöntének be más években is. Ha jól emlékezünk, már Szókratész is tudta azt a hangzatos népdalegyveleget, hogy: Októbernek elsején bé kell rukónyi... avagy Édes anyám... sőt Én leszek az első század... című kisded népdalok is megfelelő népszerűségnek örvendeztek már az ókorban. Az októberi napok kellemesen és hűvösen jönnek, s ilyenkor, szeptember közepe táján, mikor hűvös szellők és valóságos koncertzongorahangok teszik harmonikussá a gázfényes éjszakákat, már előre érezni az október leheletét, mely előre jó, s mámorít, sőt gyakran a legnagyobb fokú búskomorságot szüli a jövő nemzedék húsz és egynéhány éves szíveiben...
Az idei október azonban sokkal több hangulatot szül méhében, mint az egyéb évekéi. Farsang óta a Wekerle hozta a törvénybe... liberális sebescsárdás dominál a legkisebb mulatságoknál is, és valóban az volna az idén az ország legszánalomraméltóbb embere, akinek nem volna lehetőleg csak egy polgári házassága is előjegyzésbe az újságok udvarias napihíreiben...
*
Valóban erről behatóbban csak az újságírók hímenrovat-vezetői tudnának teljes tájékozottsággal nyilatkozni. Egy fél esztendő óta gomba módra teremnek az első, a legelső, sőt a visszavonhatatlanul legelső polgári házasságok. Tegnap még Hajdúböszörményből jelentette a távíró ama fontos újdonságot, hogy ím, ott sem állott meg a világ ─ mint azt néhány maliciózus fuvaros jelentette, kik a hetivásárokra állítólag zsülvern-szerű viszontagságok között vergődtek át a szaharai viharokban ─, hanem igenis Hajdúböszörményben is teljesen együtt éreznek a modem kor rohanó eszméivel, igenis Hajdúböszörményben is tudják, hogy szenzációval terhesen fognak beköszönteni az idén az első októberi napok, és, igenis, a hajdúböszörményiek sem akarnak ily fontos és önkéntelenül kínálkozó alkalmakkor lemaradni a világtörténelem lapjairól, és ─ mint a sifrírozott távirat sejteti ─ Hajdúböszörmény az elsők között lesz ama rendezett tanácsú városok között, melyekben az első októberi napokkal meg fogják kötni az első polgári házasságot...
A mi hajdúböszörményi levelezőnk erős patriotizmusban szenved ─ konstatáljuk a táviratból, mert bár a gőz szárnyai eltörpülő, nevetséges eszközzé válnak a repülő villámnál, a mi tudomásunk szerint: kétszáz magyar város, kétezer falu és község foglalkozik most egyugyanazon gondolattal, mint a kies és homokos Böszörmény.
Igazán módfelett érdekesek lesznek az első októberi napok. Manapság aki nem tart noteszában előjegyezve legalább egy szállítmány polg. ház.-t, mint azt az elmés zsurnálok fogják jelezni, az talán nem is perfekt dzsentlmén azok szemei előtt, akik most naponként közfeltűnést szoktak kelteni a korzón, és akik délutánonként elmerengve legyintenek kezükkel, és révedező szemekkel nézve a kávéházi füstös tapétákat, biztosítják barátaikat, hogy Vecsey tanácsnok is írásbelileg adott neki kötelezvényt arról, hogy az elsők, kiket polgárilag fognak összekötni Debrecenben, ő lesz és kedves arája. Délutánonként nyolc-tíz ilyen nyilatkozatot hallhatnak a jófülű emberek, és mi őszinte sajnálattal gondolunk Vecsey tanácsnokra és két asszisztensére, Roncsik és Varga anyakönyvvezetőkre, kiket az első októberi napokban okvetlenül meg fognak lincselni azok a polgári párok, akik még most esténként azzal a boldog tudattal térnek nyugovóra, hogy az első párok ők lesznek, de haj, mi lesz akkor, mikor ki kell végre is ábrándulniok, és talán tizedik vagy huszadik sorba jutnak, kiket Vecsey tanácsnok páncélban és egy rozsdás pallossal oldalán fog elfogadni a városháza egyik termében...