Az elhagyott ház
Elment a Gondolat és az Élet
egymás után,
és ablakot, kaput tártan hagytak tunyán:
e rossz lakók, e vad legények!
Minden sötét most, mint az éj:
az ablakoknak árnya mély;
nem verdesi zaj a kaput,
halott az ajtó és az út.
Jól zárj be ajtót, ablakot,
másképp az ablakon szemedbe les még
a meztelenség és kopár üresség;
a puszta ház oly elhagyott.
Távozz: a szó hiába lázad,
a vidításnak nincs helye.
Agyagból építették ezt a házat,
most csendbe hull a földre le.
Távozz: a Gondolat s az Élet
itt többé nem tanyáz;
egy távoli városba tértek —
ott élnek mostan messze, künt —
ott vár rájuk egy örök, tiszta ház.
Mert nem lehetnek, jaj, mindég velünk!