Az alkony

Az alkony
szerző: Szalay Károly

Bűvös, édes és beszédes,
Nesztelen száll bár alá.
A ruhája lenge pára,
Díszt a bágyadt nap sugára,
Búcsucsókja sző reá.

Lenge szellő a min eljő,
Érkezésén lágy sóhaj
Kél a légben s tiszta égen
Lángjait most gyújtja épen
Tünde fényű égi raj.

Innen, onnan habja csobban
Tó vizének s útra kél
Vízi szárnyas, míg a szálas
Össze súgó búgó nádas
Bolyhát rázza esti szél.

A berekben félve rebben
Késve szálló kis madár;
Lágy mohával, kis családdal,
S érte égő, dalos párral.
Rá a fészek enyhe vár.

S míg a tájra mély homálya
Száll az éjnek s néma csend:
Bús danába, estimába
Kezd az erdő csalogánya,
Mit az ég s föld visszazeng.