A lap feldolgozottságának foka

Az Ernst múzeum csoportos kiállítása (1918)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az Ernst múzeum csoportos kiállítása (1918)
szerző: Bálint Aladár
Nyugat 1915. 23. szám

       Az Ernst Múzeum Mednyánszky László jegyében szervezte e kiállítást, melyben kilenc piktor mellett két szobrász és több iparművész munkái foglalnak helyet. Mednyánszky láthatólag a centruma a kiállításnak, képei egy nagy teremben el se férnek, akarva nem akarva, még ha kényelmetlen is, foglalkozni kell vele.

       Köd -, borongás -, hangulat -, levegő -, pára -, szavak, mit lehet kezdeni velük? Az igazság az, hogy Mednyánszky, noha vérbeli piktor és a kiállított képek, a technikájukat illetőleg rendkívül szellemesek, azok mégis inkább grafikai munkák mint képek. Ott pedig, ahol tényleg piktúrát ad grafika helyett, helyenként (hogy a legrosszabbat említsem) inkább Kézdi-Kovács mint Mednyánszky. A realitás határát nem lehet sem súly, sem hosszmértékkel lemérni, de a határ valahol mégis csak ott lappang. Önkritika dolga aztán, hogy ne mosódjon el teljesen ez a határ.

       Magyar-Mannheimer Gusztávnak szintén nem a legerősebb oldala a realitás. A fantázia című képe nem egyéb, mint valami titkos forrásból kiömlő piros lével vagy drapériával elárasztott völgyrészlet, vagy domboldal. Az uralkodó piros felület tényleg hatásos, de hogy organikus része lenne a képnek, vagy pedig hogy valamelyes szerepe volna, nagyon is kétes. Képeinek címei: Merengés, Hangulat, Pihenés stb.

       Glatz Oszkár elérkezett oda, ahova Leibl eljutott jó néhány évvel ezelőtt. Ne töprengjünk a fejlődési vonal ilyen kanyarulásán és élvezzük inkább a parasztszoknya pompás piros színének lángolását, a művész teremtő erejének jóleső lüktetését. De ki tudná megmondani, hogy melyik az igazi Glatz. Vajon az-e, aki a fotografikus hűségű sikkes pastell-arcképeket kicirkalmazta, vagy az e képet festette?

       Hermann Lipót erősen megszerkesztett komoly arcképe mellett még sivárabbnak látszik Karlovszky porcelánszerű kicsiszolt női arcképe.

       Csók István férfias érett művészete csupa szín és duzzadó egészség. Bár nem hoz újat és figurális képei sem egészen kifogástalanok, de őszintesége, töretlen ereje e szépséghibák mellett is kétségkívül értéket jelentenek.

       Rippl Rónai bezárult kiállítása után ott maradt néhány pasztelljét megtoldotta újabbakkal, többek között Ady Endre arcképével. Piros hátterű női arcképe a mester legjobb, legfrissebb képeinek egyike.

       Major Henrik ötletes rajzai a művész ismert és eléggé méltatott kvalitásai mellett tanúskodnak. Kár, hogy nem foglalkozik intezívebben nagyobb lélegzetű munkákkal. Női arcképe sok jóval bíztat.

       Beck Ö. Fülöp hadiérme súlyos, rusztikus alkotás. Amilyen tömör és egyszerű, iskolás példája lehetne a komoly időknek megfelelő, bántó külsőségeket, frivolitást elkerülő, emberi mély művészetnek.

       A harctéren elesett Sámuel Kornél szobrai szomorú emlékeztetői annak a veszteségnek, amelyet e tehetséges fiatal művész elpihenése jelent. Kevés igazi szobrászunk van, halála kétszeresen fájdalmas. Alapos tudású komoly művész volt, akitől sokat vártunk. A bronz nagyon kedves anyaga lehetett. Fortuna című aktja különösen előkelő.

       Gara Arnold porcelánjai mellett Gyenes Gitta hasonló munkái egyelőre kísérletképpen hatnak. Gyűrűi érdekesek, de az anyagszerűségük mintha nagyon is problematikus lenne.