Az üres szék
'
Ha a kedves örökre elhagy,
sejtjük , mily nagy a veszteség,
de a síró szó szánkon elfagy.
nem jön a könny szemünkre még.
Sem a nehéz, fekete vászon,
sem a Dies irae sora,
nem tud könnyiteni a gyászon,
ajkunk lezárja egy csoda.
Könnyekbe fulladunk meredten,
ha ránk tekint a sírtorok,
és a koporsón tompa csendben
a rög nehéz zajjal kopog.
De hogyha jönnek csöndes esték,
keressük a kedves személyt,
s némán mered ránk egy üres szék,
s akkor szivünk mindent megért.