Az ötvös

Az ötvös szerző: Harsányi Kálmán

Övemben minden szerszám, ami kell,
A drágakő is markomban ragyog.
A titkos perc már itt van, rám lehell,
S ezüströgök, nyers aranydarabok
Pattogzanak ki ujjaim hegyén.
 

Mindent tudnék ma, amit akarok,
De csak ülök az idő kerekén,
S ha percen egyet: meg-megroskadok.
 

A tégelyekben balzsam, s drága hím,
Kék-ér színű és hamvas-szőke por,
És szájaszíne és szemepárja-szín
És selyemedző barackvirág-ivor,
Mind egy arcképhez, zománcnak való.
 

De nem dohog föl, nem búg-zakatol
Megváltó tűzzel a hideg kohó,
Hűl, ami fűti, messze valahol.
 

Mert vérrel fűlik ez a szent kazán,
S ha nem lobogva, nem lángolva jön
A titkos erek labirintusán
Szívedből hozzá egy-egy vér-özön:
Veszteggé dermed minden a helyén.
 

S én fázós dér-ruhába öltözöm,
S úgy fáj az arany ujjaim hegyén,
Mint homlokomon a megfagyott öröm.