Az én lakhelyem

Az én lakhelyem szerző: Dukai Takách Judit

Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába
  A virágos rétek partjait locsolja,
Tőled, szent természet érzése, hiába,
  Szivemet semmi tárgy másfelé nem vonja.

Távol a nagyvilág fényes lármájától,
  Félrevonva annak csábitó gőzétől,
A hízelkedőknek menten csapatjától,
  Nyugodtan sok veszély ragadó tőrétől:

Itt élek csendesen és megelégedve:
  Nagyravágyás mellem soha nem dagasztja,
Nem ér sem nap, sem éj békételenkedve
  S panaszokra számat semmi sem fakasztja.

Ha szívemet éri bánat avagy öröm,
  Csak némán hullatom keblembe könnyemet,
Kirendelt sorsomat békével eltűröm
  S enyhülni érezem mindenkor terhemet.

Kis kertemnek híves árnyú fái alól
  Gyönyörködve nézem mint nőnek a plánták;
Százszor jobbízűet eszem én azokból,
  Mert tudom, hogy önnön kezeim munkálták.

Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,
  Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;
Kellemes körében kis házinépemnek
  Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok.

Így élek itt s íme időmet így töltöm,
  Kies Paty, tebenned zengem el énekem;
Amit az esztendő ád, rendre elköltöm,
  Kevés, de elég az s minek is több nekem!