Az én lakásom
szerző: Tompa Mihály
Miről nem zengett már az ének
Mióta lant és duda szól?
Hallottunk himnuszt a parajhoz,
Dalt a félszem bűbájiról.
Én csak téged halhatlanitlak,
Gyönyörűséges kis lakom!
Ah, bár zsindelyt tudnék csinálni
Rozzant tetődre, lantomon!
Anno ezer... de hát ki tudná:
E ház mikor épitették?
Annyi igaz: hogy feltalálva
A padlózás nem vala még;
Hanem meghordták utca-sárral,
És lebakólták emberül;
Azóta ugy van s ugy marad, mig
Unalmában egyszer bedül.
Hogy pap vagyok, mindenki tudja,
Alázatosság jelszavam;
És erre a mestergerenda
Emlékeztet derekasan,
Mert a világ ha néha elkap,
S kissé fölebb emelkedem:
Megrendűl még az agyvelőm is,
Ugy belevágom a fejem.
Egyébiránt amilyen, olyan,
De költő is volnék talán?
(Igy szokta most ezt oda vetni
Sok siheder nagy pongyolán)
Tehát a költő homlokára,
Amint illik, zöld lomb fakad...?
Igen! zöld líciom verődik
Bokrosával, - az ágy alatt.
Nincs itt annál szebb: mintha szél fúj[23]
S történik sok csudás dolog:
Nemcsak, hogy táncol asztal és szék,
De a vén kályha is forog.
Mégis talán legszebb az ablak,
Midőn a lúd azon benéz;
Bizony ha igy száll: még maholnap
E ház egy uj Pompéji lész.
S a zápor hogy tréfál meg éjjel?
Szó nélkül megjön és szakad,
(Olyan bolond természetem van:
Nem oldalt fekszem, de hanyatt.)
És mintha csak célozni tudna:
Az orromra egyenesen
Ugy koppan egy kövér hideg csepp,
Hogy majd nyavalyássá teszen.
Gyertyát gyujtok mérgemben ekkor,
Azaz szeretnék gyujtani,
Hanem csak bél akad kezembe,
Faggyát megette valami...
Mert én zsellérségen vagyok csak,
Itt mások a rendes lakók:
Nagy népesen tanyázva együtt,
Egér, tücsök, kabóca, pók.
S akadna olyan rosz keresztyén,
Ki zúgolódnék mindezen;
De ördög praktikája lévén
A pompa és a kényelem:
Én megnyugszom sorsom mivoltán,
De sőt örűlök, mert ugyan
Ha ürgének volnék teremtve:
Nem szűkebb volna a lyukam!?[24]
Hajlékom, meg vagy énekelve!
S hogy ujból épülj fel, ne várd!
Hisz a dal éltet, tart örökre,...
- De tán egy támasz még sem árt;
Mert bár igen becsűlöm a dalt:
Amellett mégis ugy lehet,
Hogy megindulsz egyszer felettem
S oda nyomsz, mint az egeret!