Az élet szekere
1823
Bár sok teher van néha rajta,
Könnyű az élet szekere,
S a vén kocsis, az ősz Idő nagy
Ügyességgel bánik vele.
Felülünk a szekérre reggel
Nagy vígan és ujjongva, haj!
És rákiáltunk a kocsisra:
Előre no! hamar, hamar!
De délfelé kedvünk lohad már,
Mert összerázta völgy, halom
A csontjaink' – és azt kiáltjuk:
Lassan kocsis, ne hajts nagyon!
S tovább döczög, mig megszokatja
Estig a rázást is velünk -
S mi szundikálva hajtatunk, mig
Végre éjji szállást lelünk.