Az árva dala
Én Senki vagyok és Senki leszek,
most még kicsi aztán éjbe veszek
s elhalkul a vád.
Anyák, ti apák
nyújtsátok az éjből a kezetek.
De jaj, mit is ér törődni velem,
úgyis letiporják árva fejem.
Mit kellek is én: ma még korai,
holnapra befednek a sír porai.
Csupán ez egy ruhám van itt,
az is vékonyka és avitt,
örökre kitart ez a kis ruha rajtam,
s tán ebbe fogad az egek ura majdan.
Hajam kevés és gyér felette
(ilyen marad örökké),
egykor Valaki úgy szerette.
Most nem szereti többé.