Az árvák beszélnek

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az árvák beszélnek
szerző: Móra Ferenc
1915

A hajnalicskák még nyitottak,
S rigó fütyült a körtefán,
Mikor a katonavonathoz
Kimentünk apuka után.
Dalolva ment el s azt igérte,
Énekszóval hozzák haza...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Azóta várjuk, egyre várjuk,
Hoz-e már háború-fiát,
Megfogta-e az aranyréten
Az ezüstszőrü barikát?
Csengetyü lesz-e a nyakában,
És lesz-e annak szép szava?...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Azóta várjuk, egyre várjuk,
S rossz apukánk azért se jön,
Pedig a téli-zöld se zöld már
S csak varju károg a tetőn.
Jaj, milyen csúnya a ruhája,
Milyen ijesztő a szava!...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Pedig jó volna már, ha jönne,
S ő szegne kenyeret nekünk -
Tán a karéjt nagyobbra szabná,
Most olyan sokat éhezünk.
Szedne targallyat is az erdőn,
S melegebb lenne a szoba...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Hiszen olyan sok kisgyereknek
Itthon az apukája már,
Egyiknek szeme van bekötve,
A másik sántikálva jár.
Jaj, de jó lesz, ha a miénk is
Majd bolondozva jön haza!...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Kiszaladunk a kisajtóba,
Ott lesz a Bodri is hamar -
Nem mondjuk meg, hogy a gonosz csont
Szünetlen szűköl és kapar.
Jobbrul a bádoghuszár várja,
Balrul a menyasszonybaba...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!

Fölkapaszkodunk az ölébe,
És átöleljük a nyakát,
S hogy megváltozott mostanában,
Bepanaszoljuk anyukát!
Fekete lett fehér ruhája
S fehér a fekete haja...
    Ragyogd be őket, irgalomnak
    Aranyos csillaga!