A lap feldolgozottságának foka

Asztali dal

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Asztali dal
szerző: Kis János

   Melly mennybéli örömtől
Kezdek részegülni,
Mint ha égbe készülne
Lelkem felrepülni.
De nekem több kedvem van
Még most itt maradni,
S dalok közt s jó bor mellett
Vígakkal vigadni.

   Hogy, barátim, igy szólok
Azt nem kell csudálni:
Szép világunknál szebbet
Mit lehet találni?
Esküszöm is köztetek
Hogy sok évek múlva
Sem futok ki én ebből
Búmban dúlva fúlva.

   De minthogy együtt vigan
Mulatjuk magunkat,
Oktassuk versem szerint
Zengni poharunkat.
Jó barátok távoznak
Messze földre tőlünk;
Üssünk össze, s áradjon
Sok áldás belőlünk.

   Éljen a ki éltet ád!
Ez leckém summája.
Jó királyunk legelül,
Ő éltünk dajkája,
Ő izzad, hogy a hazát
Bátorságosítsa
Elleninktől, s még inkább
Hogy azt nagyobbítsa.

   Éljen legfőbb csillaga
Lányok seregének:
Kiki értse itt maga
Bálványát lelkének.
S meghallván ezt az a szép,
Kire céloz szívem,
Szóljon igy: te is boldog
Légy egyetlen hívem.

   Meghitteinkért ürül
A pohár harmadszor,
Kikben remekeket lát
Minden idő és kor.
E szép lelkeket magas
Hangon idvezeljük,
Régiek akár ujak,
Csak hiveknek leljük.

   Szélesebbre terjed már
A patak zuhogva,
Éljen a hiv barátság
Mindig, mától fogva.
Éljenek kik szeretik
Egymást, ha nevet is
Rájok a sors, ha komor
Tekintetet vet is.

   Mint mi vígadunk, sokan
Vígadnak most mások:
Nekik is egészségre
Váljék mulatások.
A folyón minden malom
Őröljön vigságot:
Igy köszönti még dalom
Az egész világot.