A lap feldolgozottságának foka

Aszlányi: Új evolúciók

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aszlányi: Új evolúciók
szerző: Karinthy Frigyes
Nyugat 1910. 22. szám · Figyelő

Nietzsche, Nietzsche, Nietzsche az oka mindennek, annak is, amiről legkevésbé tehet. Az elvonásnak ez a zsenije annyira eltelt végül absztrakt pozitívumokkal, hogy a fogalomkörülíró szavak túlságosan idegenek lettek elvont látásaihoz: szimbólumokhoz kellett fordulnia, hogy ezeknek szuggesztív erejével valami hasonló folyamatot próbáljon előidézni, mint ami benne végbement. Az Aszlányiak megkapták ezeket a szimbólumokat - tessék elolvasni az "Uj evoluciókat", de pláne a "Virágszerelem" című kötetet és tessék elszörnyedni: mi az eredmény.

Hasonlatok kábító régiója vonul fel. Az ember türelmesen vár: majd csak jön valami pozitívum végre, egy önmagát magyarázó meghatározás, amibe kapaszkodni lehessen s ami előre vigye a gondolatot. Ez a boldogtalan ember új igazságokat akar szuggerálni és még annyira se vitte, hogy a legegyszerűbb trópusok szuggesztióján önmaga túllegyen, vagyis mögöttük az elvont fogalmat látni tudja. Kiindul egy hasonlatból és végigviszi: (im Bilde geblieben) eredményt hoz ki belőle - az ember nem tudja, nevessen-e, bosszankodjék-e - aláhúzza, mint konklúziót és a konklúzió maga is hasonlat. Ezt ritkított betűkkel szedeti; "Szebb hajtás a nemzedéknél nincsen és nincs szebb kikelet, mint az eszmeébredés." Csak képben tud látni: a legprimitívebb látás. Minden absztrakció nélkül való ember. Gépiesen létrehozott metafizikai smoncákon elámolyog és őrül, mint bolond a sipkájának, ha ilyesmi jött ki "az agy befogadóképessége: űrtartalom." (Ebbe az "eredmény"-be például egész szánalmas tökéletlensége benne van gondolkodásmódjának: azt véli kihozni, hogy aki sokat tud tanulni, kevés újat produkál és nem veszi észre, hogy egyszerűen egy komisz hasonlaton vágódott el: az agy nem tömlő és az eszmék nem pattogatott kukorica, amit a tömlő befogad; hanem az agy szerv, ami feldolgoz.)

Csak azon töröm a fejem, mit képzel ez az Aszlányi "új világszemlélet" alatt? A "férfi szerelme szentség", neki ilyen "szemlélete" van. Kedves, kedves barátom. Itt kezdi az "új világszemlélet"-et? Egyszerű, mindent újra, legegyszerűbben látni kezdő és mindent újra, legegyszerűbben meghatározó lelki munkával indulhat csak neki az ember új világszemléletnek. Aszlányi elolvasta Nietzsche-t, Haeckelt és sok mást és jól-rosszul, de inkább rosszul, megtanulta, hogy kell filozófiáról írni: - most olvassa el még egyszer Descartes-ot és próbálja megtanulni: miként kell elkezdeni gondolkodni. Akkor nem lesz neki Mikszáth "félisten" (ugyan, ugyan), nem beszél "küldetés"-ről (honnan az ördögből küldik az embert?), nem mondja a vágyról, hogy az "tiszteletlen megkerülése a teremtés nagy akaratának" (szép kis akarat, amit egy ember megkerülhet) és nem fog unalmas, naiv, gyermekes frázisokat nagyszerű kinyilatkoztatások módjára leadni. És, az isten szerelmére, nem használ majd jelzőket mikor meghatároz: ha csillagászattanban "produkál" valamit, nem mondja majd: a nap körül hatalmas bolygók keringenek - észreveszi, hogy a jelző relációt jelez s hogy a csillagok csak az ő kis fejéhez képest hatalmasak. Nem fogja "toronynak" látni a tudományt és nem fog örülni, ha rájött, hogy a matematika és szakácsművészet közt összefüggés van. Általában nem fog olyan nagyon örülni. A tudományban nem "minden ütemek összeborulását: zengő, habzó, táncoló, egymásbaolvadó hullámívek tömör muzsikáját" érzi majd (ugyan, ugyan). Rájön, hogy "tudomány" ez egy szó és "muzsika" ez is egy szó, és a muzsikába esetleg lehet tudomány, de a tudományba nem lehet muzsika: hanem izzadtság van a tudományba és hullák szaga, amikbe penecilusok dolgoznak, Mi az, hogy láng, lobogás, tömörülés, ritkulás? Az ember nem láng. Mit művel az istenért? Miért nem jutott még eszébe soha, hogy a lángot embernek nevezze?

De mit bánja Aszlányi Dezső mindezen beszédeket. Mialatt én írok róla és beszélek neki: ó nehány új igazságot látott meg. ilyesmit: "Test, lélek, eszme: ez a szentháromság". Három, mert egy. Püff neki. Az élet olyan, mint a Lánchíd. Minden lánchíd: élet. Minden élet: híd a tömörülés felé. És így tovább. Egy "kis fejtörő" az egész. Aszlányi Dezső egy este, lóugrás szerint, megfejtette a világrejtélyt. Zenélő órát kap ajándékba, szerkesztőségünkben fölveheti.