Aratáskor

Aratáskor szerző: Kis János

   Nem hint már balzamot violák illatja,
Nem nevet már rétek cifra rajzolatja,
Nem lepi zöld vetés a termő halmokat,
Nem nevelnek a fák színes virágokat,
Késő rózsát nyílni már nem szemlélhetünk,
Sétálván nem szívja estve lélekzetünk
A kaszált rendeknek enyhítő illatját.
Eltűnt a nyár dísze! A föld ábrázatját
Az ősz gazdagítja most bőv áldásokkal,
S az öröm s a remény tapsol víg hangokkal.
Mindenfelé látszik a szorgalom bére,
Az esztendő siet munkája bérére.
Lobognak a búza arany kalászai,
Az ért szemek miatt görbednek szárai:
A bajuszos árpa ezüst színnel játszik,
S a domb oldaláról messzére ellátszik.

   A hajnal pirosra festi az ég táját,
Munkára serkenti az aratók nyáját,
S inti, hogy vegyék fel várt uzsorájokat.
Melly vídám orcával hagyják ott házokat!
Már is éles sarlót fog kiki markába,
S ropogva vágja azt az ért gabonába.
A kötöző nyomban követi ezeket,
S aranyszín kévékből rak hosszú rendeket.
A kepék sűrűen feltornyozva állnak,
S kedves mulatságot a szemnek formálnak.
A terhelt szekerek mennek csikorogva,
Lassú ökrök húzván csak alig mozogva.
Sok öreg és gyermek a tarlót elfedi,
S a szerteszét fekvő kalászokat szedi,
Míg végre a míves örvendő lármája
Hirdeti, hogy véget ért terhes munkája.

   Ti, dús gazdák, kik a föld zsírját szívjátok,
Ki áld meg bőséggel, jól meggondoljátok!
Jertek, s a jó égnek adjatok hálákat!
Nem hoz ugyan a föld önkényt gabonákat.
A naptól megbarnúlt szántóvetők nyája
Szükség, nagy szorgalmat hogy fordítson rája,
De mit ád a munkás gondos mívelése?
Csepeghet-e esőt verítékezése?
Hol vesz édes napfényt s lengeteg szeleket?
El tudja-e űzni a fergetegeket?

   Hogy minden jó után fárasztó pályában
Fusson, ez az ember sorsa. De hiában
Erőlködik, ha rá kegyes szemmel nem lát
Az áldások atyja. Hazám, megengedj hát,
Ha énekem vádol háládatlansággal. -
Hol van a kegyesség? Mennyi gonoszsággal
Mocskolják fiaid gyönyörű vidéked!
Igaz, hogy osztályúl bőség jutott néked,
S áldott termékenység; reád örökös zöld
S boldog ég mosolyog. De, tudd meg, sok szép
Mellynek hajdan híres volt termékenysége, (föld,
Puszta most. Had, éhség, s idők irígysége
Vadonsággá tették, s az útas szemének
Nyomát sem mutatja régi szépségének.

   Jer velem, s szemedet vesd Palaestinára! -
Hol vagynak a mezők, kik forrás módjára
Mézzel s téjjel folytak? hol szép városai,
Kikkel kevélykedtek a tenger partjai?
Jer, nézd, vizsgáld, sirasd a pusztult tartományt
Ott, hol az arató sűrű markokat hányt,
Hol sok pompás város győzhetetlen fala
Ezreket kerített: a dúlás angyala
Most ott kopasz sziklán s magas dőledéken
Űl s uralkodik a sirrá váll vidéken.
Hol Éden mosolygott a Jordán mentében,
Hol örökös tavasz volt Sáron völgyében,
Mostan az útazó, ki e föld sorsára
Könyezve néz vissza, lel mérges mocsárra.

   Kérdezzed Graeciát, melly rég dicsősége
Hantján sír, hol virít most szép mezősége?
Hol virágoznak most gyönyörű kertjei,
A testvér Musáknak legkedvesb helyei?
Hol hasítja Peneüs ama szép völgyeket,
Kik a szabadságnak zengtek szent éneket?
És a melly városról városra harsogott
Mikor a Mars véres zászlója lobogott,
S egy maroknyi sereg, roppant ellenséget
Bátran hátranyomván, nyere dicsőséget.
De most nincsen öröm többé e völgyekben,
Vitézek itt fegyvert nem tartnak kezekben.
E földet most bírja vad nép vas pálcája,
A szabadság honja lett rabok hazája.

   Így merült sok ország örök éjszakába,
Melly részegen bízván mosolygó sorsába,
A boldogság édes mérgét mohón nyelte,
S vétek viperáit keblében nevelte.
Hazám, az illy példa ha rettent tégedet,
Serkenj fel, övedzzed reád fegyveredet.
Minden bűnt s babonát áldozz fel élének,
S nyiss szívet a szelid virtus seregének:
Az Igazság magas székéről szálljon le,
S fogjon örök lakást nálad, és ővele
A nyúgalom, melly szép felhőtlen homlokkal
S a szeretet, melly kész jóltenni másokkal,
S a bátorság, melly bár nem kevély magában,
Veszélyt s halált nem fél ártatlanságában.

   Égi sereg! szálld meg honunk szép mezeit
Add meg legszebb díszét: tiszta erkölcseit!
Ügyességnek arany láncát fűzd népére.
Így új koszorúkat nyer dicső fejére,
S az a kéz, melly méri a jó s bal sorsokat,
Tovább is ad neki gazdag áldásokat.