Arany-Bika kesergő
| Arany-Bika kesergő szerző: Tóth Árpád |
Az én bús ajkamról
Haj, csak csupa jaj száll!
S mint a pici hajszál
Abba a levesbe,
Amit nálam főznek,
Úgy lóg bajszom éppen
Sós, bús levesében
A lecsurgó könnynek...
Arany-Bika-Boci,
Boci-boci tarka,
De megdöfött engem
Arany-Bika szarva.
Százezer forintom
Alig gyűl egy évben,
S százezer irígyem
Alig enged élnem.
Százezer forintom
Zsebre sodorintom,
S könnyes szemmel nézek
A jövő elébe,
Könnyes szemmel lépek
A nálam étkező
Pasasok belébe.
Pasasok, pasasok,
Fene a hasatok,
Zsebrerakom összes
Bankótok s vasatok,
S ti ennek fejében
Enni kivánnátok?
Banketten dőzsölni?
- Verjen meg az átok.
Csekély ötven kroncsi
Nálam egy teríték,
Ilyen piti pénzért
Vajjon mit terítnék?
Ha ezen tűnődöm,
Kiver a veríték,
Pedig már sok jeles
Menüt sikeríték.
Könnyeimből főztem
Levest, ah, mily étek!
Gyér hajszálaimból
Garniroztam bőven,
S nem kellett tinéktek!
Saját cipőm talpát
Szűz-sültté pirítám,
Ó fehérneműim
Fazékba borítám,
S laskává metéltem,
- Mégse kellett néktek,
Nem értem, nem értem...
Őseimről maradt
Bidermájer rétest,
Hűt, sziklaszilárdat,
Csaknem ezerévest
Különös kegyképpen
Raktam elibétek,
Ha még ez sem ízlett,
Mifenét ennétek?
Ajjajjaj, hajjajjaj,
Brühü-brühü, ávé,
Aztán még hátra van
A fekete kávé,
Suviksszal színezem,
Kőporral ízezem,
S zamatosításul
Könnyemmel vizezem.
Nem birom sokáig,
Boci-boci tarka,
Ne bökdössön engem
Arany-Bika szarva,
Nyomorult százezer
Forintos üzletek,
Maholnap itthagylak,
Brühühü, bennetek...
Eldobom magamtól
Ezt a cudar éltet,
Brühühü, bemegyek
Konyhámba, s beveszek
Egy mákos metéltet...
Ajjajjaj, hajjajjaj,
Utolsó itélet!