Arad…
| Arad… szerző: Móra László |
A magyar gyászok erdejében
Köd permetez, bús szél zokog:
Gyászfátyolos Arad tövében
Mártirok lelke fellobog,
S mint vérző láng libeg az Ég felé.
— Miénk e láng, miénk! — s az Istené.
Miénk e lány ott messze, messze…
Nekünk világit biztatást,
S igér a meggyötört testvérnek
A hosszu éjre pirkadást,
Egy édes hajnalt s uj napot,
Minőt eddig csak álmunk ringatott…
Tizenhárom láng, szent bitók helyén:
Dicsőségoszlop mindegyik!
Nem gyászt, nem jajt repítünk arra most,
Esküt susognak sziveink.
— Tizenhárom láng, értjük fényetek!
Magyarok vagyunk, szólunk véletek!
Megyünk Aradra mind a négy felől,
Majd egyszer ott találkozunk:
Szabadságoltárt ott emel szivünk
S uj hittel ott imádkozunk…
Tizenhárom láng, áldjuk fényetek,
Hogy hivtatok, és értünk égtetek!