Apoteózis

A Wikiforrásból
Apoteózis
szerző: Komjáthy Jenő

Nemtő:

(A költő fejét babérral övedzi. Körül
a nép körben állva, dicsőítő kart képez).

Amért küzdtél egy hosszu élten át,
Im itt a bér, szent és dicső,
Dicsőbb, szentebb Te vagy magad csupán!
És koszorúdra milliók
- A hálás nép - örömkönyűje hull.
Örülj! Betöltve immár végzeted,
S az óriási pályát megfutád,
Miről hivéd, hogy végtelen, miként
A bolygó zsidónak futása, és
Elvégre mégis célhoz ért s megállt.
Pihenhet is oly küzdelem után,
Melyben nem lankadt, el se zsibbadott!
Ki önszivébe törte volt nyilát
A fájdalomnak, s nem nyögött
Mégsem sulyos keservei között,
Viselte némán, szótlanul
A rászabott, vállára mért tehert,

[...]