Apollo archaikus torzója
Mi nem ismertük hallatlan fejét,
amelyben szemgolyói értek. Ámde porzó
fénytől sugárzik e torzó
s nézése benne lecsavarva még
parázslik. Másként nem vakítna itt
a mell íve s a lágy-lejtésű ágyék,
honnan mosolygón még a régi vágy, ég
a pont felé, hol a nemzés lakik.
Másként e kő torz lenne, roskatag,
az áttetszőén lankás váll alatt
és nem ragyogna, mint vadállat bőre,
s nem törne minden sarkából előre
egy-egy csillag: mert itt nincs egy tenyérnyi
folt, mely nem rád tekint. Kezdj újra élni