Apollóhoz
Nyugat · 1917. 20. szám
- Ad Apollinem. Odarum liber I. 31. -
1. Mit kér most tőled, óh dalok istene,
a költő? Mit kér tőled e szent napon
új bort áldozván néked? - Nem! Nem
Szardiniának aranykalászát,
2. nem kér gúlyákat büszke Kalábria
földjéről. Nem vágy hindú aranyra sem
nem a lágyan zúgó Lírisznek
partjain elterülő mezőkre!
3. Szűrje a drága káleszi bort, akit
kedvel jó sorsa! Szíria kincseit
köszöntse, dús aranykelyhéből
hajtva ki tűzitalát: a kalmár!
4. Nékem, kit sorsom annyira pártfogol
hogy átsegített négyszer a tengeren,
nékem elég, amit olajfám
nyújt mosolyogva s a könnyű mályva!
5. Hagyd meg. Latoë, mindezeket nekem
s elég, amim van! - Boldog a dal fia,
lantját békében hangolgatva
tisztes öreg napok alkonyúltán.