Anyám sírjánál

Anyám sírjánál
szerző: Tóth Kálmán

Fölkerestem drága sírját,
S odaérve földre hulltam,
hideg márvány sírkövére
Csókjaim közt leborultam.

Elmondtam hogy holta óta,
Mikor baj ér életemben,
Azt hiszem ez csak azért van,
Mert ő többé nincs mellettem.

S ha öröm ér, azt gondolom,
Hogy csak azért ér az engem:
Mert érettem ő, az áldott.
Imádkozik fönn a mennyben.

Elmondtam, hogy holta óta
Egész éltem tisztább és jobb,
Hogy árnyához amely oly szent,
Így lehessek sokkal méltóbb;

És hogy e sír, melyben fekszik,
Legdrágább nekem a földön.
S legédesebb itt az idő,
Bár ezt könnyek között töltöm.

S ím egy korán fejlett fűszál
Lengni kezdett a sír ormán:
Áldott legyen lengése, mely
Az ő köszönése volt tán!