Ankét a magyar iparpártolásról
szerző: Karinthy Frigyes
A tőke nagy helyzeti energia, mint Móricz Zsigmond mondta, melyet az ipar képvisel, egy olyan faktor, mely a kultúrán keresztül inspirálhatja az ipart. Ez a tőke ugyanazt jelenti ennek a szellemiségnek, mint a renaissance korban az az istenség, melynek földi képviselői, a pápák, fejedelmek, akik megadták a kultúrális fejlődés, a művészet lehetőségeit. A Mediciek korában megtalálták a módját a képek megrendelői annak, hogy közvetlenül támogassák az akkori kultúrát, amely az akkori ipart propagálta. A mai ipar azonban ezzel a kultúrával csak annyit törődik, amennyiben üzletfélnek nézi. Ha nem tudja megfelelő percentre kihasználni, abban a percben eldobja magától, mint egy kifacsart citromot.
Visszagondolva arra az ankétre, melyen tavaly itt a magyar szellemiség felismerve azt, hogy az ipar és kultúra egymást támogató kölcsönhatású fogalmak, az iparpártolás mellett foglalt állást, szeretném felvetni azt az önzőnek látszó kérdést, hogy a magyar ipar személytelen képviselője, a tőke, a helyzeti energia, hajlandó-e a magyar kultúrát támogatni abban, hogy ezt a programmot keresztül is vihesse, mert ennek semmi nyomát sem találtam abban a gazdasági életben, mely tőlünk várja azokat a jelszavakat, melyeknek révén helyzeti energiáját mozgási energiává változtathatja.