Ugrás a tartalomhoz

Angyalok (Vonatkozással Szabolcska Mihály)

A Wikiforrásból
Angyalok
szerző: Réthy László

Éhinség előtt
Vonatkozással Szabolcska Mihály egy minap
megjelent költeményére.

Micsoda nyár! - Rettentő kép ez!
Kiég a föld, patak kiszárad;
Erdőn, mezőn, amerre járok
Alig látok egy zöld fűszálat.

Sehol egy felhő! - Lángol a nap,
S mint tűztenger izzó a lég,
Az ég csókja volna - a máskor
Kicsúfolt hitvány "csapadék!"

Micsoda nyár! - s milyen tél vár ránk?
Szegénynek ki ád kenyeret?
Fájdalom, úgy van, - az éhinség
Sötét démonja fenyeget.

Nincsen takarmány! Szegény állat
Potom pénzért kerűl piacra,
Kis gazdaságok mennek tönkre,
S tovább üvölt az élet harca.

S egy ígét hallok: - "Isten büntet,
Mert bűnös az emberi nem;
Nézzétek, ime Isten újja!
Az Égből jön az intelem!"

Szent igaz, hogy hitvány az ember,
De azt már fel nem foghatom:
Vajjon mit vétett Isten ellen
A szegény koplaló barom?