Andalgás (Tisza Domokos)

Andalgás
szerző: Tisza Domokos

Nem vagy angyal, mégis ott ül szép szemedben a kék ég,
Virágszál sem vagy, s ajkadon mégis piros rózsa ég,
Nem vagy syrén, nem vagy hablány a tengerben mely fered’:
S mégis tenger tiszta tajtját hullámozza kebeled.

Colchis arany báránya sem vagy, melyért a gór-hajón
Hosszú útra kél a görög, s meg nem tartja család, hon:
Mégis, csak hogy szőke fürtöd érinthesse ez ajak,
Családot, hont én se bánnék, s tennék bármely nagy utat.

Szentem vagy-e? azt sem tudom, csak azt tudom, ha látlak,
Önkénytelen öszveteszem a két kezem s imádlak.
Csak azt tudom, lágy öledbe hogy lehajtom a fejem,
S rá nem tudom meghaljak-e, vagy folytassam életem?