Andai Ernő: Soha ilyen tavaszt
| Andai Ernő: Soha ilyen tavaszt szerző: Szerb Antal |
Ez a regény, mely megnyerte a Pantheon regénypályázatát, egyszerű, de rendkívül harmónikus és megható történet a fiatal szerelemről, a szerelem elmúlásáról és a rezignációról – színtere az, aminek talán még a legtöbb romantikája van az itteni életben : az egyetem, a tabáni utcák és a budai hegyek. Ez a térbeli elhelyezés valahogy az egész regény hangulatát determinálja; nincsen benne semmi, ami a mai életünkben csunya, rossz értelemben harcos, tülekedő és mélységesen problematikus. A regényíró, mint valami jóságos tündér, felmenti alakjait minden gondtól, ami nem a szív gondja, öröme és keserve. Szívével és csak a szívével éli meg a hős a budai tavaszt és szerelmének lassú összeomlását, az egész könyv a lírai, teljes, belső kétségektől meg nem gyötört szerelem könyve. Talán szűkös egy kicsit ez a világ egy regénynek és épen ezért kissé irreális, de mindenesetre jóleső.
Az író remek naivitásában, mely talán legszebb vonása könyvének, maga felemlíti könyvében azokat a műveket, melyek inspirálták : Kellermann fiatalabbkori regényei, az Ingeborg, a Yester und Li és főkép ezeknek az őse, az egész iskola azóta is utolérhetetlen megalapítója, Knut Hamsun Pánja. A Mestert Andainak sem sikerül utóiérnie ; annál kevésbbé, mert ami Hamsunnál véres és megdöbbentő valóság, követőinél sokszor megokolatlan modorosság. De az eredetiséget azért megadja Andai könyvének az az édes budai kolorit, színek és hangok a mi világunkból, melyet Hamsunnál hiába keresnénk és amelyek Andai könyvét nagyon kedvessé teszik.