Ancsa (Emőd Tamás)
| Ancsa szerző: Emőd Tamás |
Felvidéki városkában
Pesztra volt az Ancsa,
Téglavörös színű volt a
Munkától a mancsa:
Reggel-este csak danászott,
Pattogott a szája,
Furcsa szerszám volt az Ancsa
Szájharmónikája.
Sétikálni ment hazulról
Egy vasárnap Ancsa,
Hát azonnal mellétoppant
Egy baka bakancsa;
Városkertbe mentek együtt,
Ez volt Ancsa veszte, –
Mert Ancsát a közvitéz ott
Ügön megszerette.
Már azontul Ancsa többé
Nem danázott reggel,
Bensőbb összeköttetésbe
Jött a hadsereggel;
Ámde közbeszólt a császár
Hadseregparancsa:
Frontra ment a közvitéz és
Ottmaradt az Ancsa.
Majdhogy egyszer muszka foglyok
Jöttek egyre-másra,
Ancsa egy pólyásbabával
Ment az állomásra:
Odatoppant egy kozákhoz
Felmosolygott rája:
– „Bozse pán, egy pillanatig
Vigyázz a babára…!”
Bozse pán a kis porontyot
Az ölébe vette,
De bizony csak nem jött vissza, aki odatette;
Mert az Ancsa egy levélkét
Benn’ hagyott a pakkban:
– „Neked adom pán kozák, mert
Pán bakától kaptam!…”