Amit én szeretek
Szeretem a hervatag ajkú
nárciszt, ha a szirma bibor,
szeretem azt, kit a vad bú,
a sors s a harag letipor.
Szeretem azt, aki sápadt,
a bús-szemű asszonyokat,
akikben az alkonyi lángnak
haló tüze sose lohad.
Szeretem a puszta kigyóit,
mert mind hűs, sima, ravasz;
a dalt, mibe sírva vívódik
egy messze halál-panasz.
Szeretem a büszke smaragdot,
oly szívtelen és halavány;
szeretem, ha sugárzik a partfok
a kékszinü hold sugarán.
Szeretem, ha a bánatos illat
vad, részegitő, nehéz.
Szeretem, ha a fellegekig hat
a vízen a fekete vész.
Szeretem, szerelemmel imádom,
amit senkise szeret.
Az én csodaárva világom,
mindazt, ami furcsa, beteg.